Az öregúr született precíziós szerkezet volt. Hosszú, vékony ujjaival úgy tudta simítani beszélgetés közben az asztalterítő apró redőit, mintha emberéletek múlnának rajta: lassú, kimért, mégis határozott mozdulatokkal. Talán ezért lett rendőr is. Mert ott kérem, fontos a precíz munka. És hát az "állampolgárok" (mert neki a homo sapiens nem egyszerűen ember volt, hanem állampolgár) között nem árt néha rendet tenni.

Mert számára a Világegyetem két részre tagolódott: tisztességes állampolgárokra és (ezt ő mondta így) "moslék" állampolgárokra. És így, negyven éves fejjel be kell látnom, teljesen igaza volt az Öregnek.Tudott valamit, amit ma már csak kevesen tudnak. Egyes korombéliek és az idősebb generáció talán még emlékszik a "Der Alte" című német rendőr-szappanoperára. Nos, a család ennek hatására ragasztotta rá "Az Öreg" jelzőt. És illett is rá. Még a kedvenc kis-bicskájának a fa nyelébe is belevésődött ez a találó becenév.

Még előttem van a kép, amikor a (már volt) férjem bemutatott neki, az Édesapjának. Az elmaradhatatlan cigit szívta be mélyen, teljes odaadással, résnyire összeszűkült szemével azonban alaposan végigmért. Olyan igazi, hatósági nézéssel. Miután lassan kifújta a füstöt, csak ennyit szólt: "Szép vagy, te kislyány." Nos, hát el voltam fogadva, tudtam. 

Az Öreg számomra azonban mégiscsak leginkább "Papó" volt. Aki úgy tudott leborulni az unokái szintjére, hogy öröm volt nézni. A saját maga által költött, Eurovizió-gyanús dallamokat általában az "ettyerettye-ettyerettye" szöveggel kísérte. Mondanom sem kell, az unokák odavoltak a műsorért. Ekkor lett ő "Ettyerettye-Papó". És jó volt ebben a szerepben, mert jó ember volt.

De a jó emberek is elfáradnak egy idő után. A betegség lassan elhalkítja a nótás-kedvet, és ha nincs már "ettyerettye", a Világ is olyan hely lesz, ahol nem érdemes ott maradni. A szív, a szikár testben erősen zakatoló szerkezet még akarja az életet, de a lélek, a nóta-nélküli lélek már menni kíván. Aztán a szív is feladja. És mi itt állunk egy Papó nélküli Világban, ahol most már sosem ettyerettyézik az én egyetlen apósom. A legtisztességesebb állampolgár, aki most már odafenn figyeli résnyire húzott tekintettel, hogy hová forog nélküle ez a nagy Világ.

Nyugodj békében, Papó....