Fotó: Zsirai Tibor "savanyú nyál zsörtölődik nyelvemen - ajkam szikkadt pokol a forró lélek köddé illan s cserepessé csügged a száj a rongy lélek gesztenyeburkot növeszt - már senkit sem okol hiszen elérte a bágyadtan nevető nyárvégi aszály" (Hanga: aszály)…

Fotó: Gehring János "Éjjeli álmom kísért - állok egy gomolygó köd szőtte hídon és senki sincs, ki menedéket adna. Mint űzött vad, menekül előlem élő s holt, csobogó szavakkal hiába is hívom... s tudom, a hídon kongó léptekkel úgy kelek majd át - egyedül." (Hanga: híd)…

Fotó: Sóvágó Imre "lennék én lobogva hasadó zászló selyme ha téged takarna az a sikoltó kelme lennék háztető mögé bújt napcsepp-zuhatag ha téged csókolnának a hunyó sugarak lennék én járda megkopottan síró álma ha a békésen ringó lépted rajta járna lennék rég…

Fotó: Stekovics Gáspár "a horizontra görcsös lázban vonyítja vérét a bukó Nap s én csak állok megtorpanva a pillanat szusszanása alatt mohó pupilládba csenném bele e képet most és nap mint nap bár az ég tarka köpönyegén már csak egy halvány vércsík maradt de most én…

Fotó: Niksz Gyula "Mellkasod ziháló parazsára hajtom le fejem, s hallgatom a benn fel-feldübörgő akarást. Elmém feszülve figyel rád. Lélegzem fojtó citrus-illatod, s kihűlt kávém az asztalon ijedten figyel, félretéve, mint sebtében levedlett ruhád." (Hanga: levedlett)…